Ha több napot is szeretnénk Földesen tölteni, ne hagyjuk ki a kunhalmok megtekintését. Ha  terepi sportolást, futást, kerékpározást tervezünk, az útitervünk célja lehet akár az egyik kunhalmunk. A derecskei út felújításával sokan futnak, kerékpároznak arra, de keveseknek jut eszébe megtekinteni egy-egy kunhalmot, pedig érdekes lehet elmerengeni annak tetején, elgondolkozva azon, hogy vajon kik és mi célból építették és használták a helyet.

Karacs Zsigmond történész így ír a kunalmokról:
"A Sárrét szélén nagy számmal találunk kisebb nagyobb halmokat, amit a nép kunhalmoknak nevezett és emberi kéz művének tart. Legyenek bármilyen eredetűek, az itt élő emberek többféle funkcióra használták, temetkezési helynek, őshalomnak, árvíz előli menedéknek. A honfoglalás után a 13. században a kunoknak voltak kisebb telepei, amit máig élő helyneveink valószínűsítenek. A török nyelvcsaládhoz tartozó kunok nyelvemlékeinek tartják a földesi határban lévő Inacs, vagy Kocsordos helyneveket. Ugyancsak a környékbeli lakodalmas rigmusok kedvenc alakja a kunkapitány.
A földesi határ legnyugatibb nyúlványa az Inacs, közepében az Inacs-halommal. A lassan fogyó halom régészeti feltárása várat magára. A földesi családok iratanyagai a 17. század végétől egyre növekvő számban tartalmaznak helynévi anyagot. A kezem ügyében lévő iratokból egyenlőre a legkorábbi adat a Szegi család 1690. április 28-i osztályleveléből tűnt a szemem elé. „Szegi Gasparnak az első föld jutott az inacs er hoszaban az kert helynél…” Egy másik osztálylevél 1927. december 12. kelt. „Az Földesi Határon lévő Szántó földek közül pedig, az Inacson Tiszteletes Helmeczi Istvánné Szegi Erzsébet Asszonynak az Akol szerben azon föld, a melly Báránd felé dűl véggel.” Ez a Helmeczi István ekkor nagykörösi lelkész, majd dunamelléki református püspök. A  Szegieknek ma Földesen élő leányági utódai a Domokosok és Jeneiek.

A néprajzi hagyományokban is megtalálható az Inacs-halom. 1972-ben mondta nekem Boldogh Márton Dózsa György utcai lakos: Az Inacsot vékával hordták össze a törökök, onnan őrízték a gulyát. Bakoss Lajos 1874-ben mutatja be a Magyar Nyelvőrben a földesi vőfélyverseket. „mint az inacs halma olyan nagy a mája.” A feltálalt tyúknak. S érdekes a versszak végén látjuk: A kúnkapitány ihatnék most látom.”
Ezt bemutattam a Bakoss Lajos hagyománygyűjtése című kötetben 1995-ben, ami megjelenését a földesi könyvtár, azaz Ványi Lajosné tette lehetővé.
Liszt Nándor tetétleni orvos 1907. és 1908-ban jelentette meg az …… a tetétleni lakodalmas rigmusokat, az előbbi sor most így hangzik:
„mint az Inacs-halom olyan volt a mája.” Ez nem véletlen Bakoss Lajos a földesi pap fia Tetétlenen volt jegyző, a tetétleni temetőben még megtalálható a sírja.
Adós vagyok még a név magyarázatával. Balassa Iván Báránd történetének szerkesztője jött ebben segítségemre: „Inacs: A szó alapja egy feltételezett ótörök ima ígére megy vissza, melynek alapjelentése „hinni, bízni” és ebből méltóságneveket képeztek. Már a kunok előtt is meg lehetett nyelvünkben, de kimutatható a kunból is „hűséges” jelentéssel, mely az udvar belső emberét jelentette. Talán személynévként is használták.”

Ez amit elfogadhatunk, de az tévedés a kötetben, hogy az Inacs-halmot bárándi területre képzelte. A valóság alapja annyi, hogy egy nevezetesebb helynév a szomszédos községek határterületein is megjelenik. Így öröklődött át a mai földesi határ legkeletibb sarkára a Palocsa helynév a szomszédból. Egyelőre csak ennyit, nyilván sok mindent meg lehet még idő múltán találni az Inacs-halomról."